Unkarin kieli

Hikipedia
Loikkaa: valikkoon, hakuun
Star.svg
Tämä artikkeli on kouluesimerkki siitä, miltä hyvä sivu voi näyttää. Älä käytä luovuuttasi, tee vain tasan niin kuin tämänkin artikkelin kirjoittaja on tehnyt.
Hungaröz szélezez körbenuráliaz, Hungaröze flazc

A magyar-nyelv: A Hungaröz széles körben Elfogadott nyelvészeti álláspont szerint az uráli nyelvcsalád tagja, ezen belül a finnugor nyelvek közé tartozik.

A Hungaröz szélezez legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül többek között a Kárpát-medence országaiban beszélik: Románia (főként Erdélyben), Szlovákia, Szerbia (a Vajdaságban), Ukrajna, Horvátország, Szlovénia, Ausztria. Az lögäzíg louvq i Hungaröz.


Sisällysluettelo

[muokkaa] Beszélők száma

A hungarözeg magyar pruosedz i Budapests yezétz iz 1991 serggővizef uboz.

A magyar nyelv beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar nyelv Magyäröország hivatalos nyelve és az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Hivatalos nyelv a szlovén mellett Szlovénia három járásában (Dobrónak, Hodos és Lendva), valamint a Vajdaságban. Az Európai Unióban kb. 12 millió magyar anyanyelvű ember, vagyis „etnikai magyar” él, és további 1 millióan beszélik a magyar nyelvet második nyelvként. A makyaön nyelvet a világ nyelveinek sorában a 66. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint.

[muokkaa] Írás

A magyar nyelv a latin írást Használja, kiegészítve annak ábécéjét néhány speciális Magyar ábécé|magyar betűvel.

A latin írásjegyek előtt a nyelvet Magyar rovásírás|rovásírással írták. A magyar rovásírás néhány kutató szerint az i. e. 5. században már létezett és használt írás volt, ennek eldöntéséhez a jelenlegi adatok valójában nem elégségesek. I. István|Szent István király korában a kereszténységre való áttéréskor bevezették a ma használt latin betűs írásunk ősét (néhány írásjel eltért a ma használatostól).

[muokkaa] A magyar nyelv eredete

A cinnucoz kúze páziáfodz soröez hangna iz 2004.

Részletesen lásd: Finnugor nyelvrokonság és Alternatív elméletek a magyöör nyelv rokonságáról

A nyelvcsalád|nyelvrokonság témája századok óta vitatott téma: a finnugor nyelvek|finnugor eredet mellett számos egyéb, pl. a altáji nyelvek|türk (turáni) és a sumer nyelv|sumer eredet, továbbá az ősnyelv elmélete is felmerült. Jelenlegi ismereteink és a bevett kutatási módszerek alapján a nyelvtudomány csak a finnugor rokonságot fogadja el. Nádasdy Ádám szerint:

„A hangváltozások és a nyelvtani szerkezet öröklött volta más nyelvcsoporttal való rokonítást jelen tudásunk szerint nem tesz lehetővé. Azaz: túl jól működik a finnugor rokonítás, és túl rosszul bármi más.”[1]

A finnugor nyelvi kapcsolat egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (ragozás, a nyelvtani nemek hiánya, stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk. A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták.

A nyelvrokonság – egyéb társadalmi tényezők folytán – nem mindig van közvetlen összefüggésben a népek genetikai rokonságával, tehát a népességgenetikai kutatások csak támpontként szolgálhatnak a nyelvészeti kutatásokhoz.[2]

[muokkaa] Nyelvtörténet

Korszakairól lásd: Nyelvtörténeti korszakok a magyarban

Önálló fejlődése az Magyar őstörténet|ősmagyar korban indult meg. Az ómagyar nyelv|ómagyar korból származnak az első fennmaradt írott szórványok, szövegemlékek. A legelső magyar szövegemlék a A tihanyi apátság alapítólevele|tihanyi apátság alapítólevelében található, az első összefüggő magyar nyelvű szövegek pedig a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom).

A középmagyar kor jelzi az első magyöä`äyr nyomtatványok megjelenését és a magyar költészet kezdeteit (Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint). Ez a korszak már nem közläq különbözik lényegesen a mai nyelvtől. Az újmagyar korban alakul ki az egységes nemzeti nyelv és a mai magyar irodalmi nyelv, a 18. század|18–19. század|19. századi írók, költők, valamint a nyelvújítás révén (Kazinczy Ferenc vezetésével). A magyar nyelv először 1844-1849 között, majd véglegesen 1867-ben lett Magyarország hivatalos nyelve. (Az ország hivatalos nyelve korábban a latin nyelv|latin volt.)

[muokkaa] Nyelvjárások

"Sia!" Kuzadaz vuzamasf.

Nyolc fő magyar nyelvjárás|nyelvjárást tartanak számon:

(A mai magyar hivatalos nyelv az északkeleti nyelvjárásból fejlődött ki.)

[muokkaa] Szókincs

A magyykärz nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű[3], az összes toldalékos szóalakot is beleszámítva azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin nyelv|latin, német nyelv|német, francia nyelv|francia, olasz nyelv|olasz és angol nyelv|angol eredetű szó található nyelvünkben.

Részletesen lásd: Magyar szókincs

[muokkaa] A magyar nyelv hatása más nyelvekre

Nagyobb számú magyröar jövevényszó a következő nyelvekben található: horvát nyelv, a német nyelv dunai sváb nyelvjárása, a roma nyelv kárpáti cigány és oláhcigány nyelvjárásai, román nyelv, ruszin nyelv, a szerb nyelv egyes nyelvjárásai, szlovák nyelv.

[muokkaa] A magyar nyelv jellemzői

[muokkaa] Hangtan

Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor nyelvekre és a szlovák nyelvre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról - zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben például a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosz nyelv|orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finn nyelv|finnben vagy németben) és iredukált magánhangzók|redukált, vagyis „elnyelt” magánhangzók (mint például az angol nyelv|angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svéd nyelv|svédben és a perzsa nyelv|perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak.

[muokkaa] Alaktan

Az agglutináló nyelv|agglutináló (ragozó) jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor nyelvekhez, perzsa nyelvhez, baszk nyelvhez, az ókori sumer nyelv|sumerhez és a török nyelvhez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag Esetek a magyar nyelvben|esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevéssarzs az igeidő (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik az indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvekre jellemző birtoklást kifejező ige („én birtoklok valamit” helyettinekem van valamim”). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugál nyelv|portugálban is megtalálható).

[muokkaa] Mötsrakazc

Mustracq u Hurka! mötsrakaz typyts mötche lössez iz 1956.

A mötsrakaz puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz hasonlóan), a jelen idejű, egyes és többes szám 3. személyben (pl. Pista tanár Ø, elmarad a 'van'). Szórendi szempontból a migör az SOV nyelvek közé sorolható (alany–tárgy–állítmány), bár a magyar mondat kitüntetett összetevői valójában nem ezek, hanem a typyk és a fókusz (vagy téma és réma; az ismertnek tekintett információ, amiről állítást teszünk, és az újonnan említett, hangsúlyos információ, ami az állítás magvát alkotja). A mamyrtsr nyelv újabb kutatásai elsőként mutattak rá az utóbbi felbontás jelentőségére a nyelvek általános leírásában.

A Hurka nyelv mötsrakaztudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyööpär generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indoeurópai nyelvektől. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A Hurka mötsrakaz ige előtti nevezetes mustracq pozícióit a logikai műveleteket kifejező mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevező topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejező fókusz.[4]

[muokkaa] Lásd még

[muokkaa] Külső hivatkozások

[muokkaa] Származás

[muokkaa] Nyelvtan

[muokkaa] Nyelvművelés (pro és kontra)

[muokkaa] Egyéb

[muokkaa] Külső hivatkozások angolul

[muokkaa] További irodalom

  • É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
  • Keresztes László: Gyakorlati magyar nyelvtan (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
  • Végvári József: „És mégsem mozog ...” - tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005. ISBN 963-7051-05-8 .

[muokkaa] Qözözö mfytöz

[muokkaa] Referenciák

  1. [1]
  2. Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Galenus, 2003, ISBN 9638633646
  3. A nyelv és a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.)
  4. É. Kiss Katalin: A nyelv formális rendszerének leírása
Henkilökohtaiset työkalut
Nimiavaruustiedot

Muuttujat
Toiminnot
Valikko
tärkeitä
foorumi
Työkalut
Muilla kielillä